Tegnap (május 8-án, kedden) jó hangulatban tartottuk meg a három értékelő órát. Sok minden szóbakerült az utunkkal kapcsolatban. Először is minden diák röviden összegezte az utazáson szerzett élményeit. Mi felnőttek arra voltunk kíváncsiak, mit adott a gyerekeknek a néhány együtt töltött nap. Mi volt a legnagyobb élményük, mi volt a számukra legmeghatóbb pillanat, mi volt a legviccesebb dolog a táborozás során. Kíváncsian beszéltük át, hogyan alakultak az gyulafehérvári "Böjte" gyerekekkel a további kapcsolatok. Meglepően sokan vették fel egymással a kapcsolatot e-mail, közösségi oldalak, vagy akár telefonon keresztül. Szintén meglepő volt, hogy a diákok legtöbbje meghatározó élményként élte meg a közös munkát és a koszorúzásokat. (Ajánlom ezt leginkább azoknak a szülőknek, akik azt gondolták, hogy dolgoztatni visszük a gyerekeket - mert sajnos volt ilyen) S persze érdeklődéstől és vérmérséklettől függően a gyerekek más és más programot neveztek meg, mint nekik leginkább tetszőt. Jó érzés volt, hogy még a korai keléseket is elnézték, s hogy egytől-egyig kiemelték az esti blog írásokat és fénykép válogatásokat, mint a az egyik legélvezetesebb részét a táborozásunknak. Többen tartották fontosnak megemlíteni a vendéglátóink kedvességét, különleges vendégszeretetét, a Gudor lányok segítő közreműködését, vagy a konyhás nénik gondoskodó figyelmességét.
A visszaemlékezéseket követően javaslatokat tettek a gyerekek az utolsó napi kövünk feliratára - így megszületett végre a teljes "kollekció". Íme az utolsó nap esszenciája: S(j)ÓRA HANGOLVA.
Ezt követően hozzáláttunk a csütörtöki diavetítéssel egybekötött élménybeszámoló összeállításához, a bemutatandó képek kiválogatásához. Mindenki megfogalmazta azt is, hogy miért ajánlaná a mostani 6. osztályosoknak jövőre a Határtalanul! utat, illetve azt is, hogyan keltenék fel az érdeklődését azoknak a társaiknak, akik nem vállalták az utazást.